Paphos városa a sziget délnyugati partvonalán fekszik. Az ország egyik legjelentősebb idegenforgalmilag is jelentős városa. Paphos a legnyugatabbi elhelyezkedésű település.
A tengerparton feltárt mozaikok egyike az ókori Paphost Aphrodité városaként említi, mivel a mitológia szerint a város közelében található Aphrodité-szikla mellett született (emelkedett ki a tengerből) az istennő. A város alapítása bizonytalan, a hagyomány szerint Knirasz király alapította, majd a 4. században Paphos utolsó királya, Nikoklész alapította meg Nea-Paphoszt. Az ókorban Ciprus szigetét már Paphosról kormányozták. A sziget volt a római helytartó székhelye, akit maga Szent Pál térített keresztény hitre 45 körül. A sziget többi városához hasonlóan Paphos is folyamatos támadásoknak volt kitéve. A 7. században el is pusztult a szaracénok támadásai és járványok miatt, de többször újra benépesült. A 19. századig a település elmaradott kikötőfalunak számított, majd a 20. század elejétől növekedésnek és fejlődésnek indult. Ezt utoljára az 1974-es polgárháború és török agresszió szakította meg, amikor a város súlyos károkat szenvedett.
Főbb nevezetességei:
Középkori erőd – bizánci eredetű erődítmény, amelyet a velenceiek 1570-ben leromboltak, majd az ottománok részben újjáépítettek.
Régészeti Park – római kori villák maradványaival és csodaszép mozaikokkal
Római hullámtörő
Szent Pál oszlopa
Katakombák
Királysírok a IV. századból
Edro III. hajóroncs
